A táj, amit látsz, virágot nem terem,
A táj, amit látsz, a koromtól lett ilyen,
Háztetők közén az ég, sohasem tiszta kék,
Mit mondjak még, magamról egy mondatot,
Huszadik századi városlakó vagyok.

Íme a ház és benne az emberek,
Úgy élek én, ahogy a többiek,
Ülök a tv előtt, a jégről veszem a sört,
Magnót hallgatok, keveset járok gyalog,
Huszadik századi városlakó vagyok.

A park az a hely, hol valódi fű akad,
Nézni lehet, de rálépni nem szabad,
Ha sírnék vagy káromkodom,
Bár ott ülsz a szomszéd padon,
Nem hallanád.
Járnak a villamosok,
Huszadik századi városlakó vagyok.