Éld át
Ne félj hát
Ne kérj hát
Éld át
Ne félj hát
Ne kérj hát
Halovány napok és árnyak,
Jön a Hold, meglep az éj,
Szabadulnak ki a szárnyak,
Szökevény perc csak a tél.
Áldozat volt, ahogy éltél,
Feloldja most a halál,
Anyának lenni nem végcél,
Szeretnék szeretni már.
Ez egy árnyék, régi szándék, ez egy tájkép -- velem,
Csak egy árnyék, ami szán még, ami játszik -- velem.
Éld át
Ne félj hát
Ne kérj hát
Éld át
Ne félj hát
Ne kérj hát
Akiről nem tud az Isten,
Eleve senki se szán,
Akinek semmije sincsen,
Miért maradhat bután.
Csepelen áznak az álmok,
Köd a Hold este, ha fáj,
Magamban belőled látok,
Szeretnék szeretni már
Ez egy árnyék, régi szándék, ez egy tájkép -- velem,
Csak egy árnyék, ami szán még, ami játszik -- velem.
Akiről nem tud az Isten,
Eleve senki se szán,
Akinek semmije sincsen,
Mért maradhat bután.
Csepelen áznak az álmok,
Köd a Hold este, ha fáj,
Magamban belőled látok,
Szeretnék szeretni már
Ez egy árnyék, régi szándék, ez egy tájkép -- velem,
Csak egy árnyék, ami szán még, ami játszik -- velem.
Ez egy árnyék, régi szándék, ez egy tájkép -- velem,
Csak egy árnyék, ami szán még, ami játszik -- velem.
Én nem nem szeretem
Én nem nem feledem
Én nem nem szeretem
Én nem nem szeretem
Én nem nem feledem
Én nem nem szeretem