Nézd, egyedül itt állok, a tűz sehol sem látszik
Ha jön egy jobb pillanat, nincs helyette másik
Áll még az őrtorony az elhagyott dombokon
Én soha nem változom, még áll a csönd a völgybe

Az út nagyon messze visz, visszagondolok rátok
Gyertek mind, kik szerettek várjuk együtt a táncot
Láttunk bizony néha nap nyomasztó álmokat
De mindig volt pár pillanat mikor felszáradtak a könnyek

Jönnek sokszor szép napok, mindig a régi maradok
Vannak bizony jó idők, voltak hideg esztendők
Volt, ami elveszett, nem hiányzik senkinek
Az idő nekem dolgozik, a zene segít engem

Nézd, mindig itt vagyok, a tűz feléled bennem
Itt van az új pillanat, érzem, pezseg a vérem
Áll még az őrtorony, hallgatom dombokon
Én soha nem változom, a zene segít engem